Olyan szituációk történtek velem, ami az elmúlt hetekben szerencsére elkerültek. Kezdem ott, hogy nagy örömmel fogadtam egy kismama barátkozását felém még hetekkel ezelőtt. Jókat beszélgettünk, gyerekein imádták egymást és már a közös programokon járt az eszünk, sőt még a bűvös Facebook-on is ismerősök lettünk egymással. Eltelt két hét, amikor nem nagyon találkoztunk (el is utazott, jött a hideg) és amikor újra megláttuk egymást, már észre vehető volt, hogy valami benne megváltozott. Fagyos lett és kimért velem. Mintha idegenek lennénk egymásnak. Jelenpillanatban itt tart a dolog….
Aztán egy újabb kismama szólt oda nekem egyik nap: “na, mi van terhes vagy?!” Ez a kedvenc kérdésem. 🙁 20 éves korom óta folyamatosan terhesnek titulálnak. Ebből ugye 9 hónapot el is találtak. 😉 Nem tehetek róla, ilyen az alkatom: kicsi a fejem és nagy a hasam! És azért fájt még ez a mondat, mert nagyon nehezen jött össze egyetlen kisfiam és azt ez a kismama is tudta, így ezt szándékos bántásnak éreztem.
Akkor megint egy nő, aki sztároltatja a másfél éves lányát, különböző médián keresztül, egyik szépségversenyből a másikba viszi és jó pénzért és összeköttetéssel meg is nyeretteti. Azért orroltam rá, mert régebben az egyik ügynökség elérhetőségét kértem el, ahol a lánya hatalmas sikereket ért már el. Gondoltam az én fiamnak is kijárna egy kis csillogás, szép képek rokonoknak. Erre egy lekezelő, nesze semmi fog meg jól levéllel lerendezett. Én naív meg még megadtam (cím cserében reménykedve), annak az ügynökségnek a nevét, ahova régen mi vittük fiamat. Erre pár napra rá mit látok, hogy ő elvitte ahhoz az ügynökséghez, amit én említettem levelemben. Amikor meg számon kértem, hogy ez nem volt fair! Ő letagadta az egészet! Fúj!!!!!!!!!!! :()
A negyedik, záró történet, az kérem a Felvi irodájának telefonos ügyintézőjével történt. Rákérdeztem izgatottan a továbbtanulás pontos menetére, mert hogy én ugye semmit sem tudok erről, kimaradt az életemből. De a nő először csak unottan válaszolgatott, gondolom már mástól többször föltett kérdéseimre. Mivel alaposan szerettem volna mindent tudni, belekérdeztem a részletekbe, na ekkor elszakadt a türelmi vonal és már ideges tyúk kotkodácsolt a vonal végéről. Ha nem érdekelne az egész, biztosan itt fel is adtam volna az egész tovább tanulási terveimet. De engem nem lehet olyan könnyen lerázni…. 😉
Undokok az emberek….
2011 november 23. | Szerző: Orsi napi kérdése
Olyan szituációk történtek velem, ami az elmúlt hetekben szerencsére elkerültek. Kezdem ott, hogy nagy örömmel fogadtam egy kismama barátkozását felém még hetekkel ezelőtt. Jókat beszélgettünk, gyerekein imádták egymást és már a közös programokon járt az eszünk, sőt még a bűvös Facebook-on is ismerősök lettünk egymással. Eltelt két hét, amikor nem nagyon találkoztunk (el is utazott, jött a hideg) és amikor újra megláttuk egymást, már észre vehető volt, hogy valami benne megváltozott. Fagyos lett és kimért velem. Mintha idegenek lennénk egymásnak. Jelenpillanatban itt tart a dolog….
Aztán egy újabb kismama szólt oda nekem egyik nap: “na, mi van terhes vagy?!” Ez a kedvenc kérdésem. 🙁 20 éves korom óta folyamatosan terhesnek titulálnak. Ebből ugye 9 hónapot el is találtak. 😉 Nem tehetek róla, ilyen az alkatom: kicsi a fejem és nagy a hasam! És azért fájt még ez a mondat, mert nagyon nehezen jött össze egyetlen kisfiam és azt ez a kismama is tudta, így ezt szándékos bántásnak éreztem.
Akkor megint egy nő, aki sztároltatja a másfél éves lányát, különböző médián keresztül, egyik szépségversenyből a másikba viszi és jó pénzért és összeköttetéssel meg is nyeretteti. Azért orroltam rá, mert régebben az egyik ügynökség elérhetőségét kértem el, ahol a lánya hatalmas sikereket ért már el. Gondoltam az én fiamnak is kijárna egy kis csillogás, szép képek rokonoknak. Erre egy lekezelő, nesze semmi fog meg jól levéllel lerendezett. Én naív meg még megadtam (cím cserében reménykedve), annak az ügynökségnek a nevét, ahova régen mi vittük fiamat. Erre pár napra rá mit látok, hogy ő elvitte ahhoz az ügynökséghez, amit én említettem levelemben. Amikor meg számon kértem, hogy ez nem volt fair! Ő letagadta az egészet! Fúj!!!!!!!!!!! :()
A negyedik, záró történet, az kérem a Felvi irodájának telefonos ügyintézőjével történt. Rákérdeztem izgatottan a továbbtanulás pontos menetére, mert hogy én ugye semmit sem tudok erről, kimaradt az életemből. De a nő először csak unottan válaszolgatott, gondolom már mástól többször föltett kérdéseimre. Mivel alaposan szerettem volna mindent tudni, belekérdeztem a részletekbe, na ekkor elszakadt a türelmi vonal és már ideges tyúk kotkodácsolt a vonal végéről. Ha nem érdekelne az egész, biztosan itt fel is adtam volna az egész tovább tanulási terveimet. De engem nem lehet olyan könnyen lerázni…. 😉
Oldal ajánlása emailben
X